Szóval hellobello.Lehet,hogy senki nem fogja ezt itt olvasgatni,viszont valahova le kell írnom ezeket a dolgokat.:) Kezdem megint az érezni,hogy a múltbeli dolgaim kis gnómok,akik mindig a legrosszabb időpontban másznak elő.Ahogy ezt ma is sikerült tenniük.Lebénítanak érzelmileg és az arcombaröhögnek.Hiányoznak azok az emberek,akikkel akkor jóban voltam,akik akkor "szerettek". Például M. Folyton hangoztatta,hogy mennyire szeret,miközben mással volt..De nem zavart,mindennél jobban szerettem és kitartottam mellette.:) Fáj,iszonyúan fáj,de nem lehet tenni ellene,nem lenne merszem megint ráírni,mert van D,akit imádok,már 1 éve.:) 

note-to-myself: Tarts ki V! :)